A SZÓJA MECHANIKAI ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI TECHNOLÓGIÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás – VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1-8.5.2-8.6.1-17
A szójatermesztés technológiájának egyik legnagyobb kihívása és legkritikusabb pontja a gyomszabályozás, a gyomok eredményes visszaszorítása. Soktényezős feladat, amelyet nemcsak az alkalmazható engedélyezett hatóanyagok és készítmények beszűkülése, a vegyszerköltségek emelkedése, de a környezetterhelés csökkentésére irányuló szabályozások is bonyolítanak.
A környezetterhelés csökkentésében, a termelés jövedelmezőségében a helyes növényi sorrend, a helyes táblaválasztás, az okszerűen, szakszerűen alkalmazott növényvédőszerek, eszközök mellett kulcsfontosságú a sikeres gyomszabályozás.
A fenti kihívásokat szem előtt tartva született a szója mechanikai gyomszabályozásának vizsgálatára irányuló projekt, amely során 3 termesztési évben összesen 7 helyszínen (Darnózseli, Bak, Szentlőrinc, Újmohács, Hort, Onga, Prügy), 10 köztermesztésben elérhető, igen korai és korai éréscsoportba tartozó szójafajta bevonásával került vizsgálatra a növényvédőszer-mentes, gyomfésű és kultivátor alkalmazásával történő szójatermesztés üzemi szintű technológiai és ökonómiai eredményessége. A fő kérdés az volt, hogy el lehet-e hagyni a pre- és posztemergens készítményeket szója gyomszabályozása során.
Minden gazdaság esetében kétszer szerepelt a 10 fajta – az egyik ismétlés kezelése mechanikai technológiával (presowing, gyomfésű, kultivátor) történt, míg a kontroll esetében a gazdaság saját, herbicidekre és mechanikai gyomszabályozásra egyaránt támaszkodó megoldása került alkalmazásra.
A projekt időtartama alatt történtek állományfelvételezések, amelyek alapján megállapítható volt, hogy a növénymagasság értékek minden egyes fajtánál következetesen meghaladták a gyomirtószeres technológia eredményeit. Megállapítható, hogy a szója fejlődésére pozitív hatással van a mechanikai gyomszabályozás. Különösen fontos ez az 5-6 leveles korig tartó életszakaszban, hiszen a terméspotenciál ekkor dől el. A lombzáródásig lazán tartott talajfelszín egyrészt a magasabb termés lehetőségét alapozza meg, másrészt a későbbi stressz okozta károk hatását mérsékli.
Gyomosodás szempontjából az első évben a mechanikai művelés esetében számottevően nagyobb mértékű terheltséggel kellett számolni, azonban a második és harmadik évben már nem volt szignifikáns különbség a két módszer között. Utóbbi esetekben már megmutatkozott a mechanikai gyomszabályozási technológiában elért tanulási folyamat eredménye:
- tábla kiválasztása, az előző kultúrában történő gyomszabályozás minősége és a helyes növényi sorrend mellett a gyomfésű és a kultivátor szakszerű, többszöri használata.
A fent leírt eredmények már önmagukban is relevánsak, de termelői szempontból a fő kérdés, hogy mi éri meg jobban?
A projekt második két évében, amikor a technológiai alkalmazása már eredményes volt, a mechanikai gyomszabályozás több, mint 30%-kal magasabb eredményszinttel járt. Ennek hátterében főként a növényvédőszer-árak drasztikus emelkedése áll, hiszen a vegyszeres védekezés a piaci mozgások következtében jelentősen megdrágult.
Összességében megállapítható, hogy a projekt eredményes és előremutató. Képet kaptunk arról, hogy mechanikai gyomszabályozási technológiával is lehetséges veszteségmentesen szóját termeszteni, amennyiben a gyomfésű és a kultivátor használata megfelelő gyakorisággal történik. Általánosan alkalmazható technológiát nem lehet előírni, de a gazdálkodó ismereteire alapozva minden gazdaság számára megtalálható az optimális megoldás.
THE COMPARISON OF THE MECHANICAL AND CHEMICAL WEEDING OF SOYBEANS
Establishment of innovation operative groups and the necessary funding to implement the innovative project – VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1-8.5.2-8.6.1-17
One of the biggest challenges and most critical points in soybean cultivation technology is weed control, the effective suppression of weeds. This is a multifactorial task, complicated not only by the narrowing range of permitted applicable active ingredients and products, the rising costs of chemicals, but also by regulations aimed at reducing environmental impact.
In reducing environmental impact and ensuring the profitability of production, alongside proper crop rotation, appropriate field selection, and the rational, professional use of pesticides and tools, the successful weed control is a key element.
With the above-mentioned challenges in mind was born the project, focused on the mechanical weed control of soybeans.
During the project period the farm level technological and economical cost-effectiveness of comb harrow and interrow cultivator using soybean growing technology was examined with the involvement of 10 commonly planted soybean varieties from the very early and early maturity groups at 7 locations (Darnózseli, Bak, Szentlőrinc, Újmohács, Hort, Onga, Prügy), through 3 years. The main question was whether pre- and post-emergent herbicides could be left out in soybean weed control.
In each farm, the ten varieties were planted twice – one repeat using mechanical technology (pre-sowing, comb harrow, cultivator), while the control was treated by the farm’s own solution relying on both herbicides and mechanical weed control methods.
During the project, field surveys were carried out, which showed that plant height values for each variety consistently exceeded the results of the herbicide technology. It was found that mechanical weed control has a positive effect on soybean development. This is particularly important during the life stage up to the 5-6 leaf stage, as yield potential is determined during this period. A loosely kept soil surface until canopy closure not only lays the foundation for higher yields but also mitigates the impact of stress-induced damage later on.
In terms of the weed load, there was a significantly higher pressure in the case of the mechanical cultivation in the first year of the project. However, by the second and third years, there was no considerable difference between the two methods. In these latter cases, the learning process in mechanical weed control technology became evident:
- Field selection, the quality of weed control in the previous crop stand, proper crop rotation, and the professional, repeated use of comb harrows and cultivators.
The results described above are already relevant on their own, but from a farmer’s perspective, the main question is which method is more profitable.
In the second two years of the project, when the technology was successfully applied, mechanical weed control achieved more than 30% higher results. This was mainly due to the drastic increase in pesticide prices, as chemical control became significantly more expensive due to market movements.
Overall, it can be concluded that the project was successful and forward-looking. It has shown that soybean can be grown without losses using mechanical weed control technology, provided that comb harrow and cultivator are used with appropriate frequency. While a universally applicable technology cannot be prescribed, an optimal solution can be found for every farm based on the farmer’s knowledge.
COMPARAISON DES TECHNOLOGIES DE LUTTE MÉCANIQUE ET CHIMIQUE CONTRE LES MAUVAISES HERBES DANS LE SOJA
Création des groupes opérationnels d’innovation et investissement nécessaire à la mise en œuvre du projet innovant – VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1 -8.5.2- 8.6.1-17
L’un des plus grands défis et des aspects les plus critiques de la technologie de culture du soja est le contrôle des mauvaises herbes, le contrôle efficace des mauvaises herbes. Il s’agit d’une tâche multifactorielle, compliquée non seulement par le rétrécissement des substances actives et les préparations autorisées pouvant être utilisées, par l’augmentation des coûts des produits chimiques, mais également par les réglementations visant à réduire la charge environnementale.
Un contrôle réussi des mauvaises herbes est essentiel pour réduire la charge environnementale et augmenter la rentabilité de la production, en plus de l’ordre correct des plantes, de la sélection correcte des champs et des produits et outils phytosanitaires appliqués de manière rationnelle et professionnelle.
Compte tenu des défis ci-dessus, un projet a été créé pour étudier le désherbage mécanique du soja, au cours duquel 10 variétés de soja appartenant aux groupes à maturation très précoce et précoce, disponibles dans les cultures publiques, ont été testées sur un total de 7 sites (Darnózseli , Bak, Szentlőrinc, Újmohács, Hort, Onga, Prügy) en 3 années de croissance, l’efficacité technologique et économique de la culture du soja au niveau de la plante à l’aide d’un peigne à mauvaises herbes et d’un cultivateur sans pesticides a été étudiée. La principale question était de savoir si les préparations de pré- et post-levée pouvaient être omises lors du désherbage du soja.
Dans le cas de chaque exploitation, les 10 variétés ont été incluses deux fois : une répétition a été traitée avec une technologie mécanique (pré-semis, peigne à mauvaises herbes, cultivateur), tandis que dans le cas du contrôle, la solution propre à l’exploitation, reposant à la fois sur des herbicides et un désherbage mécanique a été utilisé.
Des enquêtes de stocks ont été réalisées pendant la durée du projet, sur la base desquelles il a été établi que les valeurs de hauteur des plantes pour chaque variété dépassaient systématiquement les résultats de la technologie herbicide. On peut conclure que le désherbage mécanique a un effet positif sur le développement du soja. Ceci est particulièrement important au stade de la vie qui dure jusqu’à l’âge de 5 à 6 feuilles, car le potentiel de rendement est alors décidé. La surface du sol, qui reste meuble jusqu’à la fermeture des feuilles, crée d’une part les bases d’un rendement plus élevé et, d’autre part, atténue l’impact des dommages causés par un stress ultérieur.
Du point de vue du désherbage, en cas de culture mécanique, la première année, il fallait s’attendre à une charge nettement plus élevée, cependant, au cours de la deuxième et de la troisième année, il n’y avait plus de différence significative entre les deux méthodes. Dans ces derniers cas, le résultat du processus d’apprentissage réalisé dans le domaine de la technologie de désherbage mécanique a déjà été démontré :
- le choix des planches, la qualité du désherbage de la culture précédente et, en plus du bon ordre de plantation, l’utilisation professionnelle et répétée du peigne à mauvaises herbes et du cultivateur.
Les résultats décrits ci-dessus sont déjà pertinents en eux-mêmes, mais du point de vue d’un producteur, la principale question est de savoir ce qui vaut le plus ?
Au cours des deux deuxièmes années du projet, lorsque l’application technologique était déjà efficace, le contrôle mécanique des mauvaises herbes a été associé à un niveau de résultats supérieur de 30 %. Cela est principalement dû à l’augmentation drastique des prix des produits phytopharmaceutiques, la protection chimique étant devenue nettement plus coûteuse en raison des mouvements du marché.
Dans l’ensemble, on peut conclure que le projet est efficace et tourné vers l’avenir. Nous avons eu l’idée qu’il est possible de cultiver du soja sans pertes, même avec une technologie de désherbage mécanique, si le peigne à mauvaises herbes et le cultivateur sont utilisés suffisamment fréquemment. Une technologie généralement applicable ne peut être imposée, mais sur la base des connaissances de l’agriculteur, la solution optimale peut être trouvée pour chaque exploitation.
POROVNANIE TECHNOLÓGIE MECHANICKÉHO A CHEMICKÉHO NIČENIA BURINY V SÓJI
Vytvorenie inovačných operačných skupín a investície potrebné na realizáciu inovačného projektu – VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1 -8.5.2- 8.6.1-17
Jednou z najväčších výziev a najdôležitejších aspektov technológie pestovania sóje je kontrola buriny, účinná kontrola buriny. Ide o multifaktoriálnu úlohu, ktorú komplikuje nielen zužovanie povolených účinných látok a prípravkov, ktoré je možné použiť, zvyšovanie nákladov na chemikálie, ale aj predpisy zamerané na znižovanie záťaže životného prostredia.
Úspešná kontrola buriny je kľúčom k znižovaniu environmentálnej záťaže a zvyšovaniu rentability výroby popri správnom slede rastlín, správnom výbere polí, racionálne a profesionálne aplikovaných prípravkoch a pomôckach na ochranu rastlín.
S ohľadom na vyššie uvedené výzvy bol vytvorený projekt na skúmanie mechanického ničenia burín sóje, počas ktorého sa celkovo na 7 miestach testovalo 10 odrôd sóje patriacich do skupiny s veľmi skorým a skorým dozrievaním, ktoré sú dostupné vo verejnom pestovaní (Darnózseli , Bak, Szentlőrinc, Újmohács, Hort, Onga, Prügy) sa za 3 pestovateľské roky skúmala technologická a ekonomická efektívnosť pestovania sóje na úrovni rastlín pomocou burinového hrebeňa a kultivátora bez pesticídov. Hlavnou otázkou bolo, či je možné pri kontrole burín sóje vynechať preemergentné a postemergentné prípravky.
V prípade každej farmy bolo 10 odrôd zaradených dvakrát – jedno opakovanie bolo ošetrené mechanickou technológiou (predsejba, hrebeň na burinu, kultivátor), kým v prípade kontroly vlastné riešenie farmy, opierajúce sa o oba herbicídy, resp. bola použitá mechanická kontrola buriny.
Počas trvania projektu boli vykonané prieskumy zásob, na základe ktorých sa zistilo, že hodnoty výšky rastlín pre každú odrodu trvalo prevyšovali výsledky herbicídnej technológie. Možno konštatovať, že mechanické ničenie buriny má pozitívny vplyv na vývoj sóje. Toto je obzvlášť dôležité v štádiu života, ktoré trvá do veku 5-6 listov, pretože vtedy sa rozhoduje o potenciáli výnosu. Povrch pôdy, ktorý je udržiavaný kyprý až do uzavretia listov, vytvára na jednej strane základ pre vyššiu úrodu a na druhej strane zmierňuje dopady škôd spôsobených neskorším stresom.
Z hľadiska zaburinenia bolo treba v prípade mechanického pestovania v prvom roku počítať s výrazne vyššou záťažou, avšak v druhom a treťom roku už medzi oboma spôsobmi nebol výrazný rozdiel. V posledných prípadoch sa už ukázal výsledok procesu učenia dosiahnutý v technológii mechanického ničenia buriny:
- výber dosky, kvalitu regulácie buriny v predchádzajúcej plodine a okrem správneho poradia rastlín aj odborné, opakované použitie hrebeňa na burinu a kultivátora.
Vyššie popísané výsledky sú už samy osebe relevantné, no z pohľadu výrobcu je hlavnou otázkou, čo sa oplatí viac?
V druhých dvoch rokoch projektu, keď už bola technologická aplikácia efektívna, bolo mechanické ničenie buriny spojené s viac ako 30 % vyššou úrovňou výsledkov. Je to spôsobené najmä prudkým nárastom cien prípravkov na ochranu rastlín, keďže chemická ochrana v dôsledku pohybov na trhu výrazne zdražela.
Celkovo možno konštatovať, že projekt je efektívny a orientovaný na budúcnosť. Dostali sme predstavu, že je možné pestovať sóju bez strát aj technológiou mechanického ničenia buriny, ak sa hrebeň na burinu a kultivátor používajú dostatočne často. Všeobecne použiteľnú technológiu nie je možné predpísať, ale na základe znalostí farmára sa dá nájsť optimálne riešenie pre každú farmu.
VERGLEICH DER MECHANISCHEN UND CHEMISCHEN UNKRAUTBEKÄMPFUNGSTECHNOLOGIE IM SOJAANBAU
Bildung operativer Innovationsgruppen und der für die Umsetzung des Innovationsprojekts erforderlichen Investitionen – VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1 -8.5.2- 8.6.1-17
Eine der größten Herausforderungen und kritischsten Aspekte der Sojaanbautechnologie ist die Unkrautbekämpfung, die wirksame Bekämpfung von Unkräutern. Es handelt sich um eine multifaktorielle Aufgabe, die nicht nur durch die Einengung der zugelassenen Wirkstoffe und Präparate, die eingesetzt werden können, die Steigung der Chemikalienkosten, sondern auch durch Vorschriften zur Reduzierung der Umweltbelastung erschwert wird.
Eine erfolgreiche Unkrautbekämpfung ist neben der richtigen Pflanzreihenfolge, der richtigen Feldauswahl sowie der rationellen und fachgerechten Anwendung von Pflanzenschutzmitteln und -werkzeugen der Schlüssel zur Reduzierung der Umweltbelastung und zur Steigerung der Rentabilität der Produktion.
Vor dem Hintergrund der oben genannten Herausforderungen wurde ein Projekt zur Untersuchung der mechanischen Unkrautbekämpfung bei Sojabohnen ins Leben gerufen, bei dem an insgesamt 7 Standorten (Darnózseli, Bak, Szentlőrinc, Újmohács, Hort, Onga, Prügy) im öffentlichen Anbau verfügbare 10 Sojabohnensorten der sehr frühen und früh reifenden Gruppen getestet wurden, wurde in 3 Wachstumsjahren die technologische und wirtschaftliche Effizienz des Sojaanbaus auf Betriebsebene unter Verwendung eines Striegels und eines Scharhackes ohne Pestizide untersucht. Die Hauptfrage war, ob bei der Unkrautbekämpfung von Sojabohnen auf Vor- und Nachauflaufpräparate verzichtet werden kann.
Bei jedem Betrieb wurden die 10 Sorten zweimal einbezogen – eine Wiederholung wurde mit mechanischer Technologie (Vorsaat, Striegel, Scharhacke) behandelt, während bei der Kontrolle die betriebseigene Lösung, die auf Herbizide und auf mechanische Unkrautbekämpfung setzte.
Während der Projektlaufzeit wurden Bestandserhebungen durchgeführt, auf deren Grundlage festgestellt wurde, dass die Pflanzenhöhenwerte für jede Sorte durchweg die Ergebnisse der Herbizidtechnologie übertrafen. Daraus lässt sich schließen, dass sich die mechanische Unkrautbekämpfung positiv auf die Sojabohnenentwicklung auswirkt. Dies ist besonders wichtig in der Lebensphase, die bis zum Alter von 5-6 Blätterphase dauert, da sich dann das Ertragspotenzial entscheidet. Die bis zum Laubchluss locker gehaltene Bodenoberfläche schafft einerseits die Grundlage für einen höheren Ertrag und mildert andererseits die Auswirkungen späterer Stressschäden.
Aus Sicht der Unkrautbekämpfung war bei mechanischer Bodenbearbeitung im ersten Jahr mit einer deutlich höheren Belastung zu rechnen, im zweiten und dritten Jahr gab es jedoch keinen signifikanten Unterschied zwischen den beiden Methoden. In letzteren Fällen hat sich das Ergebnis des Lernprozesses in der mechanischen Unkrautbekämpfungstechnik bereits gezeigt:
– Feldauswahl, die Qualität der Unkrautbekämpfung in der Vorfrucht und neben der richtigen Pflanzreihenfolge auch der fachgerechte und wiederholte Einsatz des Striegel und des Scharhackes.
Die oben beschriebenen Ergebnisse sind an sich schon relevant, aber aus Produzentensicht stellt sich vor allem die Frage: Was ist mehr wert?
In den letzten zwei Projektjahren, als der technologische Einsatz bereits wirksam war, war die mechanische Unkrautbekämpfung mit einem um mehr als 30 % höheren Ergebnisniveau verbunden. Dies ist vor allem auf die drastisch gestiegenen Preise für Pflanzenschutzmittel zurückzuführen, da Chemikalienschutz aufgrund der Marktbewegungen deutlich teurer geworden ist.
Insgesamt lässt sich festhalten, dass das Projekt effektiv und zukunftsweisend ist. Wir kamen auf die Idee, dass es auch mit mechanischer Unkrautbekämpfungstechnik möglich ist, Sojabohnen ohne Verluste anzubauen, wenn der Striegel und der Scharhacke ausreichend häufig eingesetzt werden. Eine allgemeingültige Technik lässt sich nicht vorschreiben, aber auf Basis des Wissens des Landwirts kann für jeden Betrieb die optimale Lösung gefunden werden.
