A Közös Agrárpolitika mostani reformja kisebb mértékű változásokat hozhat, mint ahogy az az első nekifutásra látszott. Elérhetjük, hogy a támogatások jelenlegi szintje alig csökkenjen, sőt, egyes gazdaságok kifejezetten jól is járhatnak. Ám ehhez az kell, hogy a magyar kormány, a közigazgatás és maguk a termelők is nagyon észnél legyenek a következő két évben. A felkészülést már jövőre el kell kezdeni, mert változatlan termelési szerkezettel nagy a bukás esélye.

Talán még soha nem múlott ennyire az adott ország szereplőin, hogy milyen lesz az új Közös Agrárpolitika (KAP) kimenete. A következő pénzügyi ciklusban a termelés támogatási környezetének alakításában nagy szabadsága – és nagy felelőssége is – lesz a tagállamnak. Az eddig nyilvánosságra hozott számok alapján hazánk esetében a közvetlen kifizetéseket tartalmazó egyes pillérben 4 százalékos csökkenésre van kilátás: 1273 millió euróról 1219 millió euróra zsugorodna. Vannak ennél fájóbb jelenségek. A vidékfejlesztési forrásokat ugyanis Magyarország esetében 15 százalékkal visszavágják, 490 millió euróról 416 millió euróra. A Bizottság az elvonásokat azzal ellensúlyozná, hogy kötelezné az országokat arra, hogy a társfinanszírozás mértékét 15-ről 30 százalékra emeljék, amivel a kieső összeg esetünkben teljes egészében pótolható is lenne.

tehenek

Csak mi ismerjük a támogatási plafont

A két tengely között a jövőben is átcsoportosíthatóak lesznek a források. 15 százaléknyi részösszeget a vidékfejlesztésből a közvetlen kifizetésekbe, vagy fordított irányban is lehet mozgatni. Magyarország eddig a kettes pillérből rakott át pénzt a közvetlen kifizetések borítékjába annak érdekében, hogy egyes kultúrákat termeléshez kötött támogatással, illetve az állattenyésztést speciális jogcímekkel segítse. Hogy mégsem csökkent az egyébként is karcsú vidékfejlesztési boríték, az annak köszönhető, hogy hazánk – egyetlen európai országként – valóban élt a támogatásmaximalizálás lehetőségével, és minden pénzt, amit az 1200 hektár feletti birtokok földalapú támogatásából lecsípett, elhelyezte a kettes pillérben. Ezzel a technikai trükkel elértük, hogy a vidékfejlesztési források nem csökkentek, mégis a speciális ágazati célokra pályázás nélküli, átalányjellegű források álltak rendelkezésre – függetlenül az igénylő üzemméretétől.

olah tibor

(Forrás: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)

Amilyen leleményes a magyar kormány, olyannyira a termelők is.

2013-ban még több mint 400 üzem rendelkezett 1200 hektárnál több művelt területtel, viszont az új támogatási rendszer hatására ezek száma kétszáz egynéhányra csökkent 2016-ra,

miközben az 1200 hektár alatti üzemek száma megduplázódott. Vagyis cégdarabolással alkalmazkodtak a gazdaságok az új feltételekhez. A magyar tapasztalat ellenére mégis úgy néz ki, hogy Brüsszelben elkerülhetetlenül meghúzzák a támogatási plafont, már csak az a kérdés, hogy pontosan milyen összegeket vesznek figyelembe a számításakor.

A határértékek jelenleg így festenek:

  • 60 ezer euróig mindenki megkapja a teljes közvetlen támogatási összeget.
  • A 60 és 75 ezer közötti részösszegnek viszont csak a 75 százalékát,
  • a 75 és 90 ezer euró közötti részösszegnek csak a felét,
  • a 90 és 100 ezer euró közötti résznek a 25 százalékát,
  • 100 ezer euró felett pedig nem jár kifizetés.

Vagyis a degresszió már 60 ezer eurónál, azaz 19 millió forintnál elkezdődik, és 32 milliónál tetőzik az egyáltalán átutalható összeg. Ez azt jelenti, hogy
egy 270 hektárnál nagyobb gazdaságnak már elvonásokkal kell számolnia, és a 460. hektártól kezdődően már le kell mondani a területalapú juttatásról.

Ez nagyon elkeserítően hangzik, ám vannak még nyitott kérdések, amelyek teljesen átrajzolhatják a képet. A tervek szerint az alap- és a zöldítési támogatás összevonásra kerülnek, ezen felül egy ökológiai pluszvállalást tehet a gazda, például vad-, méh- vagy vízközpontú stb. gazdálkodás kialakításáért. Továbbra is lesznek termeléshez kötött támogatások az egyes pillérben, és a fiatalok is támogathatóak maradnak. A fő kérdés az, hogy a felsorolt jogcímek közül melyiket akarják a plafon számításakor figyelembe venni? A magyar gyakorlat eddig kizárólag az alaptámogatást vonta meg a határ elérése után, a zöldítés és az egyéb extra teljesítmények továbbra is honorálásra kerültek. Ha valamennyi jogcím egyetlen kalapba kerülne a számításkor, akkor állna elő az említett cirka 300 hektáros határ, amely fölött az elvonások megkezdődnek.

Ahol sok a dolgozó, kevés az elvonás

Az uniós tervek szerint – a magyar gyakorlattal ellentétben – a munkavállalókra kifizetett terhekkel „csökkenthetőek” lesznek a kapott támogatások. A bérköltség nagyságát egy regionális átlag alapján határozzák meg. Ezzel a módosítással lényegesen változik az alapfelállás, ugyanis
azok a nagygazdaságok, amelyeknél a profiljukból adódóan sok az alkalmazott – például állattartással is foglalkoznak –, akár jobban is járhatnak az új rendszerrel, mint a magyar 1200 hektáros szabállyal.

image1545138405 0
Azok a közepes gazdaságok viszont, amelyek eddig alapvetően a családra támaszkodva csak szántóföldi növényekkel foglalkoztak, most meg fognak lepődni. Pillanatnyilag ezek az 500 hektár körüli mérettel rendelkező üzemek adják a magyar agrártermelés derékhadát. Az új szabályozás jó esetben nem az üzemek további darabolódását hozhatja, hanem olyan kívánatos tevékenységek, mint a kertészet, az állattartás és feldolgozás intenzívebbé válását a mezőgazdaságban.

Kockázatot jelent, hogy a munkaerő drága és nehezen fellelhető egész Európában. Nagy kérdés, hogy a profilváltások járnak-e akkora jövedelemnövekedéssel, amellyel a plusz terhek kigazdálkodhatóvá válnak. Ha nem, akkor a cégdarabolás óhatatlanul bekövetkezik.

 

Forrás: agrarszektor.hu