Miközben Lengyelországban és Szerbiában lendületesen nő a kukorica ára, Ukrajnában csökken. Az ukrán piachoz közel fekvő Románia és Bulgária kivételével nagyon megdrágult a tengeri az EU-ban.
100 ezer forint a lengyel kukorica termelői ára
A magyar kukoricapiacon egyre feszültebbé válik a helyzet. Az Alföldről érkező termelői jelzések alapján a kukorica ára elérte a 90 ezer forintot tonnánként. Lengyelországban ennél is meredekebb a drágulás. A déli, szlovák határhoz közeli térségben, például Nowy Targ és Krościenko térségében szeptember közepén 1200 zlotyi/tonna körüli jegyzés szerepelt a Małopolska mezőgazdasági szaktanácsadó szervezet árfigyelésében. Ez forintra átszámítva 96–100 ezer forintos árszintet jelent, tehát már a telephelyi árak is magasabbak, mint nálunk.
Szerbiában meredek áremelkedés
A szerb kukoricaárszint még mindig nagyon kedvező, de nagyon gyors ütemű drágulást látni az itteni piacon: két hét alatt csaknem 9 százalékot emelkedett az ár, és már 64 ezer forintnak megfelelő dínárt kérnek a gazdálkodók az áruért. A hírek szerint az ország most szembesül vele, hogy az aszály elvitte a potenciális termés 30–40 százalékát, a kereslet pedig extrém erős a kukorica iránt. Egyetlen problémájuk van az eladással: a Duna vízállása. Ez jelenleg kockázatossá és drágává teszi a vízi utat. Az őszi esőzéseket követően a szerb kereskedők számára kinyílik a tér. Ekkor dönthetnek úgy, hogy felfelé indulnak el az áruval, de úgy is, hogy lefelé, Konstanca irányába.
Torlódik az áru Konstanca irányában
Románia legfontosabb kikötőjének árukezelési kapacitása az orosz-ukrán háború kitörése óta folyamatosan nő. A szeptember 13–19-i hajózási adatok alapján Konstanca torlódása még mindig „közepes” kategóriájú volt, a hajók medián várakozási ideje 1,54 nap, de egy hét alatt közel 50 százalékkal nőtt. Sokkal nagyobb gondot jelent az áruk eljuttatása a kikötőig. A Drewry szeptember elején már jelentős dunai torlódásról számolt be: az ukrán fekete-tengeri kikötők zavarai miatt több árut tereltek Reni és Izmail felé, ami a Sulina-csatorna térségében torlódást és hajóhiányt okozott.
A vasúton sem üres a rendszer. Szeptember első 15 napjában az ukrán nyugati határátkelők előtt összesen 12 ezer vagon állt sorban, ebből 2821 gabonát szállított. Románia felé napi átlagban 64 gabonavagont adtak át.
Romániában 72–76 ezer forintnak megfelelő lej a kukorica termelői ára, és nem nőtt, hanem 7 százalékkal csökkent az utóbbi két hétben.
Ukrajnában már csak 50 ezer a kukorica
Az előző, 2025/26-os gazdasági évben Ukrajna mintegy 8 millió tonna kukoricát és nagyságrendileg 4 millió tonna búzát szállított az Európai Unióba. Most a tengerre szánt árumennyiség egy része is erre keresne menekülőutat – akárcsak a háború kitörésekor. A helyzet annyival könnyebb most, hogy
- a készleteket is tekintve nagyjából 20 százalékkal kisebb most az árumennyiség, mint a háború kitörésekor volt,
- sokat bővültek az ukrán tárolókapacitások,
- javult a logisztika az alternatív útvonalakon.
Csakhogy a logisztikai költségek olyan magasak, hogy egyelőre csak az olajmagok, illetve a feldolgozott áruk kiszállítása éri meg a kereskedőknek. Ez azt jelenti, hogy a kukoricavágás előrehaladtával egyre esik a bent rekedő gabonafélék átvételi ára.
Nyugat-Ukrajnában az azonnali, uniós exportra szánt ó termésű kukoricáért 6500–7500 hrivnya körüli tonnánkénti árat kínáltak, tehát 46–52 ezer forintot. Európai nyomtávú vasúti kocsiba rakva az október–decemberi szállítású kukorica ára 170–175 euró/tonna körül alakult. Ez hozzávetőleg 63 ezer forintos tonnánkénti árszintnek felel meg a magyarországi vasúti fuvar előtt, ami szállítási költséggel együtt is nagyon vonzó ár egy magyarországi feldolgozó számára. Ám jelenleg importtilalom van érvényben az ukrán kukoricára.
Sóhajtoznak a magyar feldolgozók, állattartók
A magyar kukoricatermés történelmi mélységbe zuhant idén, ráadásul a minősége is kifogásolható. Alábbi fotót a Hajdúságban készítettük. Az aflatoxin jelenlétét nemcsak a zöldes penészgyep sejteti, a hazai állattartók is megerősítik: szükség van a toxinkötőre idén, vagy pedig ki kell hagyni a kukoricát a receptúrából.
A takarmánygyártás alkalmazkodott a gyenge kínálathoz, és búzával, árpával helyettesíti a tengerit, bár ez nem ideális megoldás. A kukorica nagy energiatartalmára szükség lenne a tápokban. Az etanolgyárak sokkal nehezebb helyzetben vannak. Dunaföldváron igyekeznek egyre több árpát bevonni a feldolgozásba, miközben valamennyi feldolgozó a lehető legtöbb értékes frakció kinyerésére törekszik a kukoricából (etanol, keményítő, izocukor stb.)
Érthető, ha a fenti két szektor örömmel venné, ha megszűnne az ukrán import tilalma. Ezzel szemben a hazai növénytermesztők számára egy 100 ezer forintos felvásárlási ár is csak a veszteségeken tompítana. Árualap nem lévén, nekik az is fontos, hogy minden egyes forint, amivel a kukorica drágul, a búzára és az árpára is húzóhatást gyakorol, és kicsit javít az év végi mérlegen.
A döntéshozóknak nincs könnyű dolguk: ha az egyik ágazatnak kedveznek, akkor a másiknak ártanak. Ha legalább rá lehetne mutatni egy szektorra, amelyik nyereséges idén, egyszerűbb lenne a helyzet. Sajnos most nincs ilyen.
