Május elsejével új időszámítás kezdődik az Európai Unió külkereskedelmében: életbe lép a Mercosur-országokkal (Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay) kötött átfogó szabadkereskedelmi megállapodás. Miközben az ipari szereplők és a technológiai exportőrök pezsgőt bontanak a dél-amerikai piacok megnyílása láttán, az európai agráriumban – különösen a magyar szántóföldeken és állattartó telepeken – feszült várakozás és komoly aggodalom uralkodik. Nem véletlenül: egy olyan gazdasági blokkal épülnek le a vámfalak, amely a világ egyik legnagyobb és legolcsóbb élelmiszer-exportőre.
Mi is az a Mercosur-egyezmény?
Az Európai Unió és a Mercosur-államok közötti tárgyalások több mint két évtizedig húzódtak. A megállapodás lényege egy olyan szabadkereskedelmi övezet létrehozása, amely több mint 780 millió embert érint. A paktum értelmében az EU fokozatosan kivezeti a vámokat az ipari termékek, például autók, gépek és gyógyszerek esetében, cserébe pedig Dél-Amerika jelentős kvótákat kap mezőgazdasági termékek – elsősorban marhahús, baromfi, cukor és etanol – kedvezményes vagy vámmentes beszállítására.
A gazdálkodók számára a fő problémát az jelenti, hogy a dél-amerikai termelés költségszerkezete és szabályozási környezete köszönőviszonyban sincs az európaival. Míg a magyar termelőknek szigorú állatjóléti, növényvédelmi és környezetvédelmi előírásoknak (mint például a Green Deal vagy a termőföldtől az asztalig stratégia) kell megfelelniük, addig Brazíliában vagy Argentínában jóval megengedőbbek a szabályok, ami behozhatatlan árelőnyt jelent számukra.
Súlyos pofon az európai húságazatnak
A megállapodás egyik legérzékenyebb pontja a marhahús. Az egyezmény értelmében évente közel 100 ezer tonna dél-amerikai marhahús érkezhet alacsony vámmal az EU piacára. Ez a mennyiség elsősorban a prémium kategóriát (steak-húsok) érinti, ami közvetlenül veszélyezteti az írországi, franciaországi, és nem utolsósorban a magyarországi húsmarhatenyésztők bevételeit.
Hasonló a helyzet a baromfiágazatban is: a 180 ezer tonnás vámmentes kvóta tovább növeli a nyomást a hazai baromfitartókon, akik már így is küzdenek az ukrán import és a magas takarmányárak hatásaival. Az olcsó dél-amerikai csirkehús megjelenése letörheti az árakat, ami a hatékonysági tartalékok végén járó európai gazdaságok számára a csőd szélét jelentheti.
A magyar mezőgazdaság speciális kihívásai
Magyarország szempontjából a Mercosur-egyezmény hatásai kettősek, de döntően negatívak az agrárgazdaságra nézve. Hazánk nettó exportőr mezőgazdasági termékekből, ám a dél-amerikai import nem a mi piacainkat fogja bővíteni, hanem a hagyományos exportpiacainkon (Németország, Ausztria, Olaszország) támaszt majd hatalmas konkurenciát.
A magyar cukorrépa-termesztők és az etanolgyártók is aggódhatnak: a brazil nádcukor és a kukoricaalapú etanol olyan volumenben és áron zúdulhat az uniós piacra, amellyel a közép-európai üzemek nehezen tudják felvenni a versenyt. Ugyanakkor az ipari exportban érdekelt magyar beszállítók (például az autóiparban) profitálhatnak a latin-amerikai nyitásból, ám ez kevés vigaszt nyújt az állattenyésztésből vagy szántóföldi növénytermesztésből élő gazdáknak.
Környezetvédelmi aggályok és élelmiszerbiztonság
A társadalmi vita nemcsak a pénzről, hanem az elvekről is szól. A környezetvédő szervezetek és az agrárkamarák egyhangúlag mutatnak rá a kettős mérce alkalmazására. Miközben az EU-ban a biodiverzitás védelme érdekében csökkenteni kell a peszticidhasználatot, Dél-Amerikában olyan hatóanyagokat is alkalmaznak (például glifozát bizonyos formái vagy növekedési hormonok az állattartásban), amelyek az Unióban tiltottak.
Fennáll a veszélye annak, hogy az esőerdők irtásával nyert legelőkön termelt marhahús kerül az európai asztalokra, miközben a hazai gazdálkodóktól elvárják a karbonsemlegességet. Ez az ökológiai lábnyom szempontjából is visszás, hiszen az élelmiszert több ezer kilométerről szállítják ide hajókon, miközben a helyi, fenntartható forrásból származó árut kiszorítják a piacról.
Van-e kiút a kényszerpályáról?
A gazdálkodók most abban bíznak, hogy az EU alkalmazni fogja az úgynevezett „tükörklauzulákat” (mirror clauses), amelyek megkövetelnék az importőröktől is az európai termelési sztenderdek betartását. Emellett fontos szerepe lesz a származásjelölésnek: a tudatos vásárlói magatartás és a „Válassza a hazait!” kampányok jelenthetnek védőhálót a hazai termelőknek.
A magyar kormány és több más uniós tagállam (például Franciaország) is jelezte korábban fenntartásait, de a május 1-i bevezetés ténye azt mutatja, hogy a szabadkereskedelmi érdekek felülírták az agrárvétókat. A növénytermesztőknek és állattartóknak így marad az innováció és a hatékonyság növelése, de a kérdés továbbra is nyitott: meddig bírja a magyar vidék a globális óriásokkal való egyenlőtlen küzdelmet?
Forrás: Copa-Cogeca, magro.hu
Indexkép: AI
