A klímaváltozás és az egyre gyakoribb aszályos időszakok új szemléletet hoznak a mezőgazdaságban: a tarló ma a talajnedvesség megőrzésének fontos eszköze lehet.
A klímaváltozás és az egyre gyakoribb aszályos időszakok új szemléletet hoznak a mezőgazdaságban: ami korábban sokszor elhanyagolt területnek vagy gyomos táblának számított, ma a talajnedvesség megőrzésének fontos eszköze lehet. A tarló, a takarónövények és a növényi maradványok ugyanis nemcsak védik a talajt, hanem segíthetik a gazdálkodókat a szélsőséges időjárási körülményekhez való alkalmazkodásban is.
Az aszály napjaink egyik legsúlyosabb agrárkockázatává vált, ezért minden olyan agrotechnikai megoldás felértékelődik, amely képes megőrizni a talajban lévő vizet. A talaj takarása csökkenti a párolgást, mérsékli a felszín felmelegedését, és kedvezőbb környezetet biztosít a talaj élővilága számára.
A talajborítás jelentőségét az Európai Unió közös agrárpolitikája is elismeri. A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) 6. előírása szerint az érintett gazdálkodóknak július 15. és szeptember 30. között minimális talajborítást kell fenntartaniuk, amely hozzájárul a nedvesség megőrzéséhez és a mezőgazdaság klímaváltozáshoz való alkalmazkodásához.
A gazdálkodók többféle módon teljesíthetik ezt a feltételt: őszi vetésű növényekkel, másodvetéssel, takarónövényekkel vagy akár a betakarítás után visszamaradó tarló megőrzésével.
A tarló most értékes erőforrás
A jelenlegi, rendkívül száraz időjárásban különösen felértékelődhet a tarló szerepe.
Egy learatott repce- vagy kalászosgabona-tarló szeptember végéig történő fenntartása nemcsak a támogatási előírásoknak való megfelelést segíti, hanem gyakorlati agronómiai előnyökkel is jár.
A talajfelszínen maradó növényi részek árnyékolják a földet, csökkentik a vízveszteséget és lassítják a kiszáradást. Emellett a szerves maradványok a talajélet számára is fontos tápanyagot jelentenek.
A száraz időszakokban a tarló megtartása azért is lehet jó döntés, mert kisebb költséggel járhat, mint egy újabb növényállomány kialakítása. Sok térségben ugyanis olyan mértékű a talaj vízhiánya, hogy a másodvetések vagy takarónövények kelése bizonytalanná válhat.
Nem akadály a tarlóhántás sem
Az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium egy félreértésre is felhívta a figyelmet. Több gazdálkodóban ugyanis az az értelmezés alakult ki, hogy a HMKÁ 6. előírás miatt nem végezhető el az Agro-ökológiai Programban vállalt sekély tarlóhántás vagy talajlazítás.
A tárca szerint azonban ezek a munkák továbbra is elvégezhetők, amennyiben a talajtakarás megmarad. A sekély tarlóhántás, a tarlóápolás vagy a középmély lazítás is alkalmazható, ha a művelés után a talajfelszín megfelelő borítottsága biztosított marad.
A gazdálkodóknak ezért továbbra is a támogatási feltételek és saját technológiai céljaik alapján kell kiválasztaniuk a megfelelő megoldást.
A fenntarthatóság már üzleti kérdés is
A mezőgazdaságban a fenntarthatóság egyre kevésbé pusztán környezetvédelmi szempont, sokkal inkább a termelés biztonságának része. Egy friss felmérés szerint a mezőgazdasági vállalkozások fenntarthatósági mutatója 44 pontra emelkedett, ami az index történetének legmagasabb értéke.
Az ágazat a teljes vállalati szektorhoz képest is kedvezőbb eredményt ért el: miközben az összes vállalat fenntarthatósági indexe 36 ponton áll, a mezőgazdasági cégek egyre tudatosabban készülnek a változó körülményekre.
Ennek egyik oka, hogy a gazdálkodók közvetlenül érzik az aszály, a vízhiány, a terméskiesés, az energiaárak és a növekvő biztosítási költségek hatását.
A jövő mezőgazdaságában ezért a talaj nem csupán termőközeg lesz, hanem olyan erőforrás, amelynek megőrzése a gazdaságosság egyik alapfeltételévé válik. Ami korábban sokszor „rendezetlen” területnek számított, az ma már a vízmegőrző gazdálkodás egyik fontos eleme lehet.
Forrás: MNO, agroinform.hu
Indexkép: pexels.com
