A napraforgó sem tudott elmenekülni az idei rendkívüli szárazság elől. A Nébih friss országos helyzetképe szerint sok táblán erőteljes levélszáradás látható, a leginkább aszályos területeken pedig már a kaszatképződés is sérült. Közben az állományok gyomelnyomó képessége is romlik, így az idei időjárás egyszerre több oldalról nehezíti a termesztést.
A napraforgón is egyre jobban látszik a vízhiány
Augusztus második hetében sem enyhült érdemben a mezőgazdaságot sújtó aszály. A napraforgó-állományok ekkor már többnyire zöldérés és barnaérés közötti fejlettségi állapotban jártak. Normál körülmények között ez már a termés beérésének időszaka lenne, az idei vízhiány azonban sok táblán felgyorsította a növények öregedését és száradását. A probléma gyökerei ráadásul egészen tavaszig nyúlnak vissza.
Már a kelés sem indult könnyen
Különösen az ország keleti részén, azon belül az Alföldön volt rendkívül száraz a talaj a napraforgó vetésének idején. A Dunántúl szárazabb térségeiben és a később elvetett állományokban szintén kelési problémák jelentkeztek. Ennek következtében sok helyen egyenetlen, heterogén állományok alakultak ki. A tavaszi csapadék területi eloszlása ráadásul erősen változó volt. Ez a gyomirtás eredményességére is hatással volt, hiszen a preemergens készítmények megfelelő működéséhez szükséges bemosó csapadék nem mindenhol érkezett meg. Ahol elegendő eső hullott, ott ezek a kezelések a parlagfű ellen is eredményesek voltak. A szárazabb térségekben azonban a termelők nagyobb részben az állománykezelésekre kényszerültek.
Már a kaszatképződés is sérült
A nyár során a napraforgónak újra és újra komoly vízhiánnyal kellett megküzdenie. A Nébih friss helyzetképe szerint sok napraforgótáblán az alsó levelek már leszáradtak, a leginkább aszályos területeken pedig a szárazság hatása ennél súlyosabb. Ezeken a területeken már a kaszatképződés is sérült. Ez mezőgazdasági szempontból lényegesen komolyabb figyelmeztető jel, mint önmagában a levélszáradás. A napraforgó végső termését ugyanis nem pusztán a tányér mérete határozza meg, hanem többek között a megtermékenyült kaszatok száma, azok kitelítődése és tömege is. Ha a növény a termésképzés időszakában tartós vízstresszt szenved, az már közvetlenül megjelenhet a betakarítható hozamban.
A zárt állomány sem véd úgy, mint máskor
Az aszály egy másik problémát is előhozott. Egy megfelelő tőszámú, jól fejlett napraforgóállomány normális körülmények között erős konkurenciát jelent a gyomnövények számára. A nagy levélfelület és a záródó állomány árnyékolja a talajt, így a később kelő gyomok nehezebben jutnak fényhez és térhez. Idén azonban ez a természetes gyomelnyomó hatás is gyengült. A Nébih szerint a jelenlegi időjárási körülmények miatt még a megfelelő tőszámú, jól záródó állományok gyomelnyomó képessége is elmarad a megszokottól. A korán száradó levelek és az aszály miatt gyengülő növényállomány ugyanis több fényt engedhet a talajfelszínre.
A parlagfű azért nem tört előre mindenhol
Mindez elsőre azt sugallhatná, hogy a parlagfű számára ideális helyzet alakult ki. A valóság ennél összetettebb. Az extrém száraz talaj ugyanis magának a parlagfűnek sem kedvez. A napraforgóban végzett gyomirtás a legtöbb területen sikeres volt, és az állományok parlagfű-fertőzöttsége összességében nem jelentős. A rendkívül száraz körülmények a gyomnövény további térnyerését is fékezték. Nagyobb mennyiségben elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, forgókban és műtárgyak mellett fordul elő. Országosan a parlagfű kelése is jelentősen visszaesett vagy sok helyen teljesen megszűnt a talaj további kiszáradása miatt. A már kikelt növények viszont gyorsan generatív állapotba kerültek: a Nébih szerint augusztus második hetére a parlagfüvek 80–100 százaléka már generatív állapotban volt, és országszerte megkezdődött a virágzás.
A napraforgó jobban bírja, de nem mindent
A napraforgót általában a szárazságot viszonylag jól tűrő szántóföldi kultúrák között tartjuk számon. Erőteljes gyökérzete révén a talaj mélyebb rétegeiből is képes vizet felvenni, ezért bizonyos körülmények között jobban átvészelheti a csapadékhiányt, mint például a kukorica.
Ez azonban nem jelent korlátlan szárazságtűrést. Ha már tavasszal hiányos a talaj vízkészlete, majd a tenyészidőszakban hosszú csapadékmentes periódusok és rendkívüli hőség következik, a mélyebb talajrétegek víztartaléka is elfogyhat. Az idei állományokon megfigyelhető erőteljes száradás és a kaszatképződés károsodása éppen azt jelzi, hogy egyes térségekben ezt a határt is átlépte az aszály.
A kukoricánál még rosszabb a kép
A Nébih friss helyzetképe alapján a kukorica sem került jobb helyzetbe. A növények fejlettsége többnyire a viaszérés és a teljes érés között jár, de a hosszú ideje tartó aszály hatása az ország nagy részén látványos. A növekedés korábban lelassult, a levelek furulyáztak, majd megindult a száradás. A legszárazabb alföldi területeken az öntözetlen állományok felsültek, illetve kényszerérés következett be. Ezért sokfelé zajlik a silózás, hogy legalább a még felhasználható kukoricanövényeket megmentsék. Ez különösen aktuális annak fényében, hogy az agrártárca augusztus 31-ig meghosszabbította az aszály miatt károsodott kukorica speciális silózási lehetőségét.
A betakarítás mutatja majd meg a valódi veszteséget
A napraforgó esetében most már egyre kevésbé az a kérdés, hogy látható-e az aszály hatása. A kérdés az, mekkora termésveszteséggé válik a következő hetekben. A kaszatképződés sérülése, a levélfelület idő előtti elvesztése és a heterogén állományok mind lefelé húzhatják a végleges hozamot. Az egyes térségek között ugyanakkor jelentős különbségek lehetnek attól függően, hogy tavasszal és nyáron mennyi csapadékot kaptak.
A most érkező eső a leginkább károsodott, előrehaladott érésben lévő állományok elveszett termését már nem tudja visszahozni. Az idei szezon ugyanakkor egy fontos kérdést ismét előtérbe helyez: meddig tekinthető biztos pontnak a napraforgó a szárazodó magyar szántóföldeken? A kultúra szárazságtűrése továbbra is jelentős előny, de a Nébih augusztusi országos helyzetképe azt mutatja, hogy amikor a vízhiány hónapokon keresztül tart és extrém hőséggel párosul, már a napraforgó termésképzése sem marad érintetlen.
