Az idei évben országszerte megjelent a búza részleges kalászfehéredése. A jelenség mögött főként vízhiány, stresszhatások és a klímaváltozás áll, melyek hosszú távú következményeire is figyelmeztetnek a szakértők.
A részben kifehéredő búzakalászok országszerte aggodalmat keltenek a termelők körében. A jelenség mögött azonban nem egyetlen betegség vagy technológiai hiba áll, hanem az idei év szélsőséges időjárása, a vízhiány és a növényeket érő összetett stresszhatások. Sipos József növényorvos szerint a búzatáblák most nemcsak egy szezon problémáit mutatják meg, hanem a klímaváltozás hosszabb távú következményeire is figyelmeztetnek.
Az elmúlt hetekben az ország számos térségéből érkeztek jelzések a gazdálkodóktól: a búzatáblákban egyre gyakrabban láthatók olyan kalászok, amelyek felső része idő előtt kifehéredik, elszárad. Sok helyen nem csupán elszórtan, hanem nagyobb foltokban, sőt egész táblarészeken jelentkezik a tünet.
A szakemberek szerint a háttérben elsősorban a tavaszi csapadékhiány áll. A március–áprilisi időszakban számos térségben jelentős vízhiány alakult ki, miközben a melegedő időjárás és a szeles napok tovább fokozták a párolgást. A búza számára éppen ebben az időszakban lenne a legfontosabb a megfelelő vízellátás, hiszen a szárbaindulás, a kalászolás és a virágzás a növény fejlődésének egyik legérzékenyebb szakasza.
Amikor a növény már nem tudja ellátni saját kalászát
A részleges kalászfehéredés egyik leggyakoribb oka a vízszállítás zavara. Ilyenkor a növény szállítószövetei már nem képesek elegendő vizet és tápanyagot eljuttatni a kalász csúcsi részéhez. Ennek következtében a kalász felső része idő előtt elszárad és kifehéredik.
A jelenség különösen látványosan jelentkezik a gyengébb vízgazdálkodású területeken, a sekély termőrétegű vagy szerkezetromlott talajokon. Sok esetben már néhány centiméterrel vékonyabb termőréteg vagy egy korábbi kedvezőtlen talajművelési gyakorlat is jelentős különbséget okozhat a növények állapotában.
Az idei évben a hideghatások szerepe sem zárható ki. A kora tavaszi lehűlések és a jelentős hőmérséklet-ingadozások több helyen károsíthatták a szállítószöveteket, illetve a kalász fejlődését, ami tovább növelhette a növények érzékenységét a későbbi szárazsággal szemben.
Nem mindegy, milyen búzát vetünk
A mostani helyzet ismét ráirányítja a figyelmet a fajtaválasztás jelentőségére. A terepi tapasztalatok szerint ugyanazon a termőhelyen sem reagálnak egyformán a különböző búzafajták a stresszhatásokra.
Vannak olyan genetikák, amelyek mélyebbre hatoló gyökérzettel, jobb vízhasznosító képességgel és nagyobb stressztűrő képességgel rendelkeznek. Más fajták kedvező évjáratokban kimagasló terméspotenciált mutatnak, de szélsőséges körülmények között érzékenyebbek.
A szakemberek szerint ma már nem elegendő kizárólag a termőképesség alapján választani. Egyre fontosabb szempont az aszálytűrés, a hőstressz elleni védekezőképesség, a gyökérzet fejlettsége, a szárszilárdság és az évjárati stabilitás.
A talajban ott lehet a tápanyag – a növény mégsem jut hozzá
A vízhiány nemcsak a növény vízellátását korlátozza, hanem a tápanyagok felvételét is. Előfordulhat, hogy a talaj elegendő nitrogént, káliumot vagy mikroelemet tartalmaz, a száraz körülmények miatt azonban a búza nem képes ezeket hasznosítani.
Kiemelt szerepe van a káliumnak, amely a növény vízháztartásának szabályozásában és a stressztűrésben alapvető fontosságú. A megfelelő káliumellátás javíthatja a növény szárazságtűrését és hozzájárulhat a szállítószövetek zavartalan működéséhez.
Ugyanakkor a túlzott nitrogéntrágyázás kedvezőtlen helyzetet teremthet. A nagy vegetatív tömeg ugyanis fokozza a növény vízigényét, amelyet a száraz körülmények között már nem tud kielégíteni.
Stresszes évjáratokban a mikroelemek – különösen a réz, a mangán és a cink – szerepe is felértékelődik, mivel számos élettani folyamatban és a növény védekező mechanizmusaiban nélkülözhetetlenek.
Nem minden fehér kalász beteg
A gazdálkodók számára fontos üzenet, hogy a fehéredő kalászok nem minden esetben fertőzés következményei. Bár a fuzáriózis vagy más kalászbetegségek szintén okozhatnak hasonló tüneteket, az idei évben sok helyen inkább a különböző stresszhatások összeadódása figyelhető meg.
A növények egyszerűen nem kaptak elegendő vizet ahhoz, hogy a kalászok megfelelően fejlődjenek és kiteljenek.
Ez azért különösen veszélyes, mert a károsodás közvetlenül a szemképződést érinti. A részben elszáradt kalászokban csökkenhet a szemszám, romolhat az ezermagtömeg és a beltartalmi érték, ami végső soron jelentős termésveszteséghez vezethet.
A talaj lett a legfontosabb víztározó
Sipos József szerint az idei tünetek túlmutatnak egyetlen évjárat problémáin. A búzatáblák azt üzenik, hogy a jövő mezőgazdaságának egyik legfontosabb kérdése a víz megőrzése lesz.
A vízmegőrző talajművelés, a talajszerkezet védelme, a szervesanyag-visszapótlás, valamint a megfelelő fajta- és technológiaválasztás kulcsfontosságúvá válik a következő években.
„A talaj ma már nem csupán termesztőközeg, hanem stratégiai vízraktár”
– fogalmaz a növényorvos.
A részben kifehéredő kalászok ezért nem csupán az idei termésről szólnak. Sokkal inkább annak a figyelmeztető jelzését adják, hogy a magyar mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell a gyorsan változó klimatikus viszonyokhoz. A kérdés már nem az, hogy lesznek-e szélsőséges évjáratok, hanem az, hogyan tudjuk a lehulló csapadék minden milliméterét a talajban tartani, és abból a növények számára minél többet megőrizni.
Forrás és indexkép: Facebook/Sipos gazda, agroinform.hu
