A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara KAP-Hálózat Zöld Támogató Egysége, valamint hazai szaktanácsadók és gazdálkodók 2026. áprilisában szakmai tanulmányút keretében Portugáliába látogattak. A háromnapos program során a résztvevők kutatóintézeti, gazdasági és egyetemi helyszíneken vizsgálták a klímaadaptáció, a fehérjenövény-termesztés, és a fenntartható, regeneratív gazdálkodás gyakorlati megoldásait. Jelen cikk egy három részből álló cikksorozat első része, amely a portugál tapasztalatokat mutatja be, különös tekintettel a magyar mezőgazdaság számára releváns tanulságokra.
Alapinformációk Portugáliáról és agráradottságáról
Portugália teljes területe megközelítőleg 9,2 millió km2, amelyből a teljes mezőgazdasági terület kb. 3,6–4 millió hektár, ebből a szántóterület 1,1–1,3 millió hektár. Az ország GDP-je megközelítőleg 280-290 milliárd euró, amelyből az elsődleges mezőgazdasági termelés éves GDP-hozzájárulása kb. 2–2,5%, míg az agrár-élelmiszer és erdészeti lánc együtt eléri az 5–6%-ot. Az öntözhető területek nagysága körülbelül 560 ezer hektár, amely kulcsszerepet játszik az ország agrár-versenyképességében, különösen az egyre gyakoribb aszályos időszakok és a mediterrán klimatikus viszonyok miatt.
Az ország földrajzi és klimatikus adottságai rendkívül változatosak: az északi, csapadékosabb és dombvidéki térségektől a déli, szárazabb mediterrán régiókig jelentős különbségek figyelhetők meg. Az Atlanti-óceán és a mediterrán éghajlat együttes hatása erősen meghatározza a mezőgazdasági termelést. Míg az északi területeken évente akár 1000–2000 mm csapadék is hullhat, addig a déli régiókban sok esetben csupán 300–600 mm. Portugália Európa egyik legnaposabb országa, ahol az éves napsütéses órák száma régiótól függően elérheti a 2500–3200 órát, különösen az Alentejo és Algarve térségekben.
A magas napsütéses óraszám, a tartós nyári szárazság és a vízhiány egyre komolyabb kihívást jelent a mezőgazdaság számára, ezért a klímaadaptáció, a vízgazdálkodás és a talajmegőrzés stratégiai jelentőségű kérdéssé vált. Bár megfelelő öntözéssel – mintegy 700 mm vízkijuttatás mellett – akár 18–19 tonnás kukoricatermés is elérhető, az öntözés rendkívül magas költsége miatt ez sok esetben már nem tekinthető gazdaságosnak (talán szokatlan ez a magyar gazdálkodóknak, de valóban ilyen mennyiségeket juttatnak ki). Ennek következtében az aszályosabb térségekben egyre inkább az olíva- és mandulaültetvények telepítése kerül előtérbe, mivel ezek a kultúrák a helyi klimatikus viszonyok között jóval jövedelmezőbbnek bizonyulnak.
Portugália a világ jelentős olívaolaj-termelő országai közé tartozik a spanyol, olasz, görög és török termelők mellett. Az elmúlt két évben a portugál olívaágazat különösen kedvező helyzetbe került, mivel a mediterrán térség számos országát súlyos aszály érintette, miközben Portugáliában az öntözési lehetőségek biztosították a stabil termelést. (Ennek következtében az olíva ára jelentősen emelkedett: 2024-ben kilogrammonként 3–4 euró/kg körül mozgott, 2025-ben már elérte a 10 euró/kg szintet is.)
Portugáliában öntözési közösségek működnek, amelyek szigorú szabályozási rendszer alapján koordinálják a vízhasználatot és a vízelosztást. Az országban fejlett vízgazdálkodási infrastruktúrát alakítottak ki: a csapadékosabb, magasabban fekvő régiókban víztározókat létesítettek, ahonnan akár 200–300 kilométeres távolságra is képesek vizet szállítani az aszályos térségek mezőgazdasági területeire. Ez a rendszer kulcsszerepet játszik a termelés fenntarthatóságának biztosításában a vízhiányos régiókban!
A családi gazdaságokat is figyelembe véve mintegy 666 ezer ember megélhetése kapcsolódik a mezőgazdasághoz, ami a teljes lakosság 6,4%-át jelenti. Ugyanakkor a gazdatársadalom elöregedése komoly kihívást jelent: a portugál gazdálkodók átlagéletkora 66 év, ami jelentősen meghaladja az európai uniós, körülbelül 58 éves átlagot.
Kutatás és gyakorlat kapcsolata: INIAV – Elvas
A tanulmányút első állomása az INIAV (Instituto Nacional de Investigação Agrária e Veterinária) elvasi innovációs központja volt, amely Portugália hüvelyes növényekkel foglalkozó nemesítési központja. A kutatóintézet korlátozott támogatási források mellett, szerény körülmények között működik, ugyanakkor nyitott és közvetlen kapcsolatot ápol a termelőkkel: a gazdálkodók bármikor felkereshetik a kutatókat szakmai tanácsadás, fejlesztési kérdések vagy termesztéstechnológiai problémák kapcsán. Az intézet kiemelten fontosnak tartja a gazdálkodói csoportok bevonását, az élelmiszeripari felhasználási lehetőségek vizsgálatát, valamint az innovációs és fejlesztési tevékenységek erősítését. Céljuk a változatos fajtakínálat kialakítása, az erőforrások hatékonyabb hasznosítása, új termesztéstechnológiai megoldások kidolgozása, valamint az ipar és a piac folyamatosan változó igényeinek kiszolgálása.
A kutatóintézet fő tevékenysége:
- csicseriborsó, borsó, lencse és egyéb fehérjenövények nemesítése,
- aszály-, stressztűrés-, kórokozók vizsgálata,
- új, helyi viszonyokra adaptált fajták előállítása (11 bejegyzett portugál fajta, ebből 5 csicseriborsó),
- termőhelyi és agronómiai kísérletek,
- kutatási együttműködések.
Forrás: Jakab Ágnes, NAK-ZTE
Klimatikus adottságok és adaptáció: A portugál agroökológiai adottságok erősen differenciáltak, míg az északi régiók csapadékban gazdagabbak, addig a déli területeken a vízhiány és a magas párolgási veszteség jelenti a legnagyobb kihívást.
Portugália három markáns agroökológiai zónára osztható:
- Észak: 1000–2000 mm csapadék
- Közép: 600–1000 mm
- Dél: 300–600 mm
A déli régiókban a magas napsütéses óraszám (2800–3000 óra) jelentős párolgási veszteséget okoz, ami a vízgazdálkodást kulcskérdéssé teszi.
Forrás: Jakab Ágnes, NAK-ZTE
Fehérjenövények szerepe és innovációja: Portugáliában – a szójatermesztés hiányában – a fehérjenövények kiemelt szerepet kapnak. A csicseriborsó, a lencse, a borsó és a csillagfürt nemcsak agronómiai, hanem stratégiai jelentőségű növények.
A csicseriborsó esetében két fő típust különböztetnek meg:
a) Kabuli típus – élelmiszeripari felhasználásra (sárga színű)
- Az Elixír fajta 300–400 grammos ezermagtömeggel rendelkezik, terméshozama pedig általában 2–2,5 tonna/hektár között alakul.
- Az Eldora fajta ezermagtömege 350–380 gramm, hozama 1,4–1,8 tonna/hektár, emellett jó szárazságtűrő képességgel rendelkezik, és kedvezően reagál a kiegészítő öntözésre.
- Az Elvar fajta 350–400 grammos ezermagtömeget és 1,2–1,5 tonna/hektár hozamot produkál.
- Az Electra és az Ellipszis fajták nagyobb szemméretűek, 450–550 grammos ezermagtömeggel, hozamuk pedig 2–2,5 tonna/hektár között mozog. A Do Ervedal fajta ezermagtömege 320–380 gramm, terméshozama pedig 0,8–1,2 tonna/hektár.
b) Desi típusú fajták – takarmányozási célra (fekete, sötét színű)
- Az Elite és az Elmo fajták lila virágzattal rendelkeznek, közepes méretű hüvelyeket nevelnek, amelyek hüvelyenként általában 2–3 magot tartalmaznak. Magjaik fekete színűek, kemény maghéjjal. Az ezermagtömegük 300–350 gramm között alakul, a növénymagasságuk jellemzően 50–60 cm. Terméshozamuk kedvező körülmények között elérheti az 1,5–2 tonna/hektár szintet.
Termesztéstechnológia: A csicseriborsó termesztéstechnológiájában kiemelten fontos a megfelelő időzítés és a precíz termesztési feltételek biztosítása. A betakarítást meleg időjárási körülmények között végzik, mivel ilyenkor a kombájn könnyebben ki tudja csépelni a szemeket a hüvelyekből. Túlérés esetén ugyanakkor jelentős pergési veszteségek jelentkezhetnek. A technológia szerint a talajművelést általában 20 cm mélységű kultivátorozással kezdik, amelyhez alaptrágyázás társul. A tápanyag-utánpótlás során jellemzően nitrogént nem alkalmaznak, ugyanakkor 50–50 kg/ha foszfor- és kálium-hatóanyagot juttatnak ki. A vetés 25 cm sortávval, négyzetméterenként 25 mag tőszámmal, 3–5 cm vetési mélységben történik.
A csicseriborsó fejlődése erősen hőmérsékletfüggő: a virágzás hozzávetőlegesen 600 °C hőösszeg felett kezdődik. Harminc Celsius-fok felett a növény fejlődése lelassul vagy leáll, ami terméscsökkenéshez vezethet, mivel a hüvelyekben a magok termékenyülése nem megfelelő. Ideális körülmények között a növény magassága elérheti a 40–50 cm-t. Egyes fajták édesebb ízvilággal rendelkeznek, ezért sütőipari felhasználásra és különböző lisztkeverékek alapanyagaként is alkalmazzák őket, különösen a gluténmentes termékvonalakban.
Növényvédelem: A termesztés során négy kiemelt növényvédelmi probléma jelentkezik leggyakrabban: az aszkohitás betegség (Ascochyta), a fuzáriumos fertőzések, a fonálférgek károsítása, valamint a gyapottok-bagolylepke megjelenése, amelyek jelentős terméskiesést és minőségromlást okozhatnak.
A gyomirtásban alapkezelésként pendimetalin hatóanyagú készítményt használnak 4 l/ha dózisban. A növényvédelmi technológiában fontos szerepet kap az aszkohita elleni védekezés, amelyre Amistar Sun készítményt alkalmaznak 1 l/ha mennyiségben. Érés idején a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa) lárvái ellen acetamiprid hatóanyagú rovarölő szerekkel védekeznek. A betakarítás optimális nedvességtartalma 11–12%.
Egyéb hüvelyesek termesztése és jellemzői:
- A borsó esetében megkülönböztetnek étkezési és takarmányozási típusokat. Az étkezési borsók jellemzően afila levéltípussal rendelkeznek, míg a takarmányborsók normál levélzetűek. A nemesítési célok között kiemelt szerepet kap a dőlésellenállóság, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, az aszálytűrés és a magas terméshozam. A Pixel és a Grisel fajták 250–300 grammos ezermagtömeggel rendelkeznek, terméshozamuk pedig 2,5–3 tonna/hektár között alakul. Az Eribel fajta kisebb, 180–200 grammos ezermagtömegű, ugyanakkor 2–2,5 tonna/hektár hozam elérésére képes.
- A lóbab termesztésében a Favel fajta emelhető ki, amely 850–950 grammos ezermagtömeggel és 2,5–3 tonna/hektár terméshozammal rendelkezik. Magyarországon, például Jászdózsán, már folynak kísérletek arra vonatkozóan, hogy a lóbab részben kiváltsa a takarmányozásban használt fehérjeforrásokat. Ugyanakkor alacsony keményítőtartalma miatt önmagában kevésbé alkalmas erre a célra, ezért takarmányborsóval kombinálva alkalmazzák. A termesztés egyik legnagyobb kihívását a levéltetvek jelentik.
- A csillagfürtök közül Portugáliában fehér, kék és sárga csillagfürt típusokat is termesztenek. A fehér csillagfürt Estoril fajtája 320–350 grammos ezermagtömeggel és 1,2–1,8 tonna/hektár hozammal rendelkezik. A sárga csillagfürt Acos fajtája 300–370 grammos ezermagtömeget és hasonló, 1,2–1,8 tonna/hektár hozamot produkál, míg a Cardiga fajta kisebb, 280–300 grammos ezermagtömegű, terméshozama pedig 1,0–1,2 tonna/hektár között alakul. A csillagfürtök egyik legnagyobb előnye, hogy a hüvelyesek közül kiemelkedően jól alkalmazkodnak a savanyú talajokhoz, és már 5-ös pH-érték mellett is megfelelően fejlődnek.
A nemesítés fő iránya a nagyobb magméret és a stressztűrés javítása, amely a piaci igényekhez való alkalmazkodást szolgálja.
Forrás: Jakab Ágnes, NAK-ZTE
A portugál modell egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kutatás szorosan kapcsolódik a gyakorlathoz: a gazdálkodók közvetlenül elérik a kutatókat, és aktívan részt vesznek a fejlesztési folyamatokban. Ez az AKIS-rendszer (Agrártudás és Innovációs Rendszer) egyik kulcseleme, amely Magyarország számára is jó példa lehet. A portugál gyakorlat másik fontos üzenete, hogy a termesztendő növényeket és alkalmazott technológiákat nem országos szinten, hanem régióspecifikusan határozzák meg. Ez a szemlélet a magyar mezőgazdaság számára is egyre relevánsabbá válik, különösen a klímaadaptáció és a fenntartható gazdálkodás szempontjából. A helyi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fehérjenövények:
- javítják a talaj nitrogénellátását,
- csökkentik a műtrágyaigényt, és
- fontos szerepet játszanak a fenntartható vetésszerkezet kialakításában.
Mindez Magyarország számára is aktuális, ahol a fehérjenövény-stratégia erősítése egyre inkább szükségszerűvé válik.
A portugál tapasztalatok jól mutatják, hogy a kutatás, a gyakorlati innováció és a gazdálkodói együttműködés szoros kapcsolata kulcsszerepet játszik a klímaadaptációban és a fenntartható mezőgazdaság fejlődésében. Az INIAV példája rávilágított arra, hogy a régióspecifikus gondolkodás, a fehérjenövények szerepének erősítése, valamint a kutatók és gazdálkodók közötti közvetlen kapcsolat egyre fontosabbá válik a jövő agráriumában.
A cikksorozat második részében egy gyakorlati gazdasági példán, az Egocultum vállalkozás működésén keresztül mutatjuk be, hogyan jelenik meg a regeneratív szemlélet a mindennapi gazdálkodásban, milyen technológiai és gazdasági megoldásokkal reagálnak a portugál gazdák a klímaváltozás kihívásaira, valamint hogyan válhat a talajközpontú gazdálkodás gazdaságilag is versenyképessé.
A harmadik rész pedig azt vizsgálja majd, hogy az oktatás, a szaktanácsadás és a tudástranszfer miként támogatja a tudásalapú mezőgazdaság fejlődést Portugáliában, és milyen tanulságokat hordozhat mindez a magyar AKIS-rendszer számára.
Készítette:
Jakab Ágnes, tudásátadási szakértő, NAK–KAP Hálózat/Zöld Támogató Egység
Farkas Ákos – Hahóti Várdomb Kft., növénytermesztési vezető, agronómus
Németh Zoltán – Hahóti Várdomb Kft., termelés vezető, agronómus
Dr. Novák László – Gazda Kontroll Kft., innovációs szaktanácsadó
Bányai Tibor – Gazda Kontroll Kft., digitalizációs szaktanácsadó
Kopácsi Beatrix – Gazda Kontroll Kft., szaktanácsadó
Forrás: nak.hu
